Extrém blogok

Jó régen nem írtam. Ennek egyik oka, hogy szabadságon voltam, ( nagymamánál reseteltem az agyam, majd Párizsban töltöttem pár napot) a másik, hogy azon töprengtem, megírjam-e ezt a posztot. De mivel már hetek óta foglalkoztat, úgy döntöttem, igen.
A blog, egy számomra igen extrém felhasználási módjával találkoztam. Belinkelni nem fogom, nehogy megbántsam az iletőt, de azért muszáj beszélnem róla.
Mégpedig: a blog ugye eredetileg naplóként indult. Na de, hogy valaki blogot írjon gyermekei nevében apunak, hogy a hétvégi apu tudja, mi történt hétköznap a gyerekekkel, mindezt nyilvános blogon….persze közben folyamatosan ciánozva aput, nekem egy kicsit sok.
Idézet belőle:
“Meséltem anyának, hogy vannak barátnőid, egyiket Lucának hívják. Anya azt mondta, hogy bárkinek lehet barátnője, de nem szeretné, ha mi azt látnánk, hogy egy férfinek folyamatosan kell váltogatnia a partnerét.
Marcit elvitted egy másik barátnőddel, akinek szintén van gyereke, kirándulni meg úszni. Anya rendesen kiakadt, azt mondta, hogy haragszik rád, amiért egy hónapban nincs három órád csak a gyerekeddel foglalkozni, miért kell mindig közönség neked. Ezeket nem értem, mit jelentenek, de szegény sokat sírt miattad.”
És persze a link fenn van a wiwen, hogy a modern nagyszülők is tisztában legyenek vele, milyen elvetemült a fiuk.
Hmmm. Csak nekem extrém?

Filed under blog |